Az Egyesült Államok után Németország tudomásul vette Rahul Gandhi büntetőjogi elítélését és ennek következtében a parlamenti tagságból való kizárását.
A német külügyminisztérium szóvivője a témával kapcsolatos kommentárjában tudomásul veszi az ítéletet és a parlamentből való felfüggesztését. Kitért arra, hogy a fellebbezés megmutatja, hogy az ítélet érvényes-e, és a felfüggesztésnek van alapja és elvárt normái a bírói függetlenség és a demokratikus elvek alkalmazásához. Ugyanerről a témáról szólva az amerikai külügyminisztérium szóvivője korábban úgy nyilatkozott, hogy „a jogállamiság és a bírói függetlenség a demokrácia sarokköve”.
Digvijaya Singh, a kongresszus vezetője köszönetet mondott a német külügyminisztériumnak és Richard Walker, a DW szerkesztőjének, hogy tudomásul vettékhogyan sérül a demokrácia Indiában Rahul Gandh üldözése révén”.
Egyelőre hagyjuk figyelmen kívül azt a kérdést, hogy Digvijaya Singh és más kongresszusi vezetők, köztük Rahul Gandhi a hazai belső ügyeket a tengerentúli gyepeken vizsgálják, mert a nap végén továbbra is felelősek maradnak választóikkal szemben. Ha az indiaiak nem hagyják jóvá, hogy más országokba vigyék haza az ügyeiket, akkor a választásokon döntenek. De Rahul Gandhi elítélésének jelen ügyében érdekes módon Rahul Gandhi úgy döntött, hogy nem fellebbez az elítélése ellen (mint ahogyan 29.th 2023. március) annak ellenére, hogy a német szóvivő egyértelműen jelezte, hogy „a fellebbezés fontossága annak megállapításában, hogy az ítélet jogerős-e, és a felfüggesztésnek van-e alapja”.
A német külügyminisztérium szóvivője bizonyos értelemben megkérdőjelezte a szurati kerületi bíróság függetlenségi bírói határozatát. Az amerikai szóvivő viszont éppen azt nyilatkozta, hogy „a jogállamiság és a bírói függetlenség a demokrácia sarokköve”, ami rendben van, mert a „jogállamiság” és „az igazságszolgáltatás függetlensége” „alapvető jellemzők”. India alkotmányának ’-ja, amelyet az indiai állam egyetlen szerve sem tud megbirkózni. Valójában a jogállamiság és a törvény előtti egyenlőség elve alapján ítélték el a prominens politikust és jogalkotót, Rahul Gandhit a törvény által meghatározott eljárások szerint, egy tisztességes eljárást követően, amelyben védekezett. És ismét, a jogállamiság értelmében a felsőbb bíróságok fellebbviteli joghatósággal rendelkeznek a kerületi bíróságok ítéletei felett. Mindaddig, amíg a fellebbviteli bíróság nem ad fellebbezést, az elmarasztaló ítélet hatályba lépésének pillanatában kizárt volt. A Lok Sabha főtitkára által adott kizárás bejelentése puszta formalitás volt.
Ezért a német külügyminisztérium elmélkedései Rahul Gandhi eltiltásával kapcsolatban úgy tűnnek, mint a „jogi” gondolkodás hiányának. A külföldi kormányok általában azért is tartózkodnak az ilyen megjegyzésektől, mert a kölcsönösség bevett gyakorlat a nemzetközi kapcsolatokban.
Tehát mi volt a német külügyminisztérium megjegyzéseinek tényleges célja?
A közösségi médiában megemlített okok egyike az, hogy „a német külügyminiszter elégedetlen volt, mert nem fogadta a vörös szőnyeges fogadtatást, amikor nemrégiben Újdelhibe látogatott, hogy részt vegyen az F20 külügyminiszteri találkozóján”. Ezt az indiai német nagykövet megfelelően kifejtette.
Az ukrán-orosz konfliktus előtt Németország profitált az Oroszországból a vezetékeken keresztül érkező olcsó földgáz-/energiaellátásból. Az Európai Unió gazdasági szankciói Oroszország ellen a konfliktust követően sokba került Németországnak. A Németországot érintő kedvezőtlen gazdasági következmények becslése több száz milliárd euróra tehető. India ezzel szemben folytatta szívélyes kapcsolatát Oroszországgal az energiaellátás fokozásával annak ellenére, hogy több EU-tagállam tiltakozott.
Tehát a német külügyminisztérium szóvivőjének megjegyzése arra irányult, hogy nyomást gyakoroljon Indiára valamilyen tárgyalásra? Ez jelenleg csak találgatás lehet.
***
