Navjot Singh Sidhu: Optimista vagy egyházközségi szubnacionalista?

A közös ősök és vérvonalak, a közös nyelv, szokások és kulturális rokonság miatt a pakisztániak képtelenek elszakadni Indiától, és önálló identitást kialakítani, amely megszilárdíthatná nemzetiségüket. Ugyanígy az olyan indiaiak, mint Szidhu, akik nehezen fogadják el a pakisztániakat idegenként. Ez az, amit láthatóan visszhangzik a „Többet tudok kapcsolódni a pakisztániakhoz”. Valószínűleg Szidhu a megosztottságon siránkozott, és abban reménykedett, hogy egy nap India és Pakisztán összejön, és visszatér egy nemzetté, mint évezredek óta.

''Többet tud kapcsolódni a pakisztániakhoz, mint a tamilnádi emberekhez'' mondott Navjot Singh Sidhu, egy korábbi tücsök jelenleg pedig a kabinet minisztere India Állapota Pandzsáb nemrég, miután meleg fogadtatásban részesült Pakisztán Imran Khan pakisztáni miniszterelnökké való beiktatása során, amelyen Khan személyes vendégeként vett részt. A kasztaffinitásról, az étkezési szokások hasonlóságáról és a beszélt nyelvről beszélt, mint olyan tényezőkről, amelyek felelősek a Pakisztánhoz való kötődéséért. Talán a határ túloldalán élő pandzsábi nyelvű emberekhez és kultúrájukhoz való ragaszkodására gondolt, de minden bizonnyal vitát váltott ki Indiában amiatt, hogy képtelen kapcsolatot létesíteni Tamil Naduban élő indián társaival.

REKLÁM

A modern nemzetek valláson, fajon, nyelven, etnikai hovatartozáson vagy akár ideológián alapulnak. Általában az emberek azonossága alkotja a nemzetet. India mindezen dimenziók tekintetében sokszínű ország. A történelem nagy részében India sem volt egyetlen politikai entitás, hanem mindig nemzetként létezett, jóllehet tudatalatti formában az emberek szívében és elméjében. Történelmileg India soha nem az emberek azonossága alapján határozta meg magát. Az ateizmustól a szanatanizmusig még a hinduizmus is számos különböző és egymásnak ellentmondó hitrendszer konglomerátuma volt. Soha nem volt egyetlen hitrendszer, amely nemzet formájában össze tudta volna hozni az embereket.

Úgy tűnik, India soha nem volt egyetlen kodifikált rendszerben hívők országa. Ehelyett az indiánok az igazságot (a létezés természetét) és a felszabadulást keresték. Az igazság és a szabadság vagy a szamszára alóli felszabadulás keresése során az emberek egységet találtak, amely lazán egyesítette a sokféle embert. Valószínűleg ez az a láthatatlan közös szál, amely évezredek óta összekapcsolta az indiánokat. Valószínűleg ez a „sokféleség tiszteletének” forrása, az indiai nacionalizmus végső forrása. Úgy tűnik, Sidhu nem értette meg ezt, amiért feltétel nélkül bocsánatot kell kérnie délről érkezett polgáraitól.

A pakisztáni nacionalizmus ezzel szemben a vallás „azonosságán” alapul. Pakisztán alapítói azt a gondolatot fogalmazták meg, hogy az indiai muszlimok külön nemzetet alkotnak, és a történelmi folyamatok India felosztásához vezetnek. Ez végül három részre osztotta az indiai muszlimokat, és India továbbra is a legtöbb muszlim otthona maradt. A vallás nem tudta összetartani a pakisztániakat, és Banglades 1971-ben alakult meg. A pakisztáni nacionalizmust ma az indiánellenességgel határozzák meg. Semmi más nem tartja össze a pakisztániakat, csak az indiánellenesség negatív érzelme.

A közös ősök és vérvonalak, a közös nyelv, szokások és kulturális rokonság miatt a pakisztániak képtelenek elszakadni Indiától, és önálló identitást kialakítani, amely megszilárdíthatná nemzetiségüket. Ugyanígy az olyan indiaiak, mint Szidhu, akik nehezen fogadják el a pakisztániakat idegenként. Ez az, amit láthatóan visszhangzik a „Többet tudok kapcsolódni a pakisztániakhoz”. Valószínűleg Szidhu a megosztottságon siránkozott, és abban reménykedett, hogy egy nap India és Pakisztán összejön, és visszatér egy nemzetté, mint évezredek óta. Van erre lehetőség? Emlékszem, néhány évvel ezelőtt feltettem ezt a kérdést Imran Khannak a Chatham House egyik találkozóján, és azonnali reakciója az volt, hogy „négy háborút vívtunk Indiával”. Tehát addig nem, amíg a narratívák és a történelem felfogása mindkét oldalon össze nem közeledik. Sidhu megjegyzése és az olyan bollywoodi filmek, mint a Bajrangi Bhaijaan hozzájárulhatnak.

***

Szerző: Umesh Prasad
A szerző a London School of Economics öregdiákja és az Egyesült Királyságban élő volt akadémikus.
Az ezen a weboldalon kifejtett nézetek és vélemények kizárólag a szerző(k) és egyéb közreműködők, ha vannak ilyenek.

REKLÁM

VÁLASZOLJ

Kérjük, írja be a megjegyzést!
Kérjük, adja meg a nevét

A biztonság érdekében szükség van a Google reCAPTCHA szolgáltatására, amely a Google függvénye Adatkezelési tájékoztató és a Használati feltételek.

Elfogadom ezeket a feltételeket.