Az indiai Tamil Nadu államban található Mahabalipuram festői, tengerparti örökségi helyszíne évszázadok gazdag kulturális történelmét mutatja be.
Mahabalipuram or Mamallapuram egy ősi város Tamil Nadu állam Dél-Indiában, 50 km-re délnyugatra Chennaitól, Tamil Nadu fővárosától. Már az i.sz. 1. században virágzó kereskedelmi tengeri kikötőváros volt a Bengáli-öbölben, és a hajók navigálásánál mérföldkőként használták. Mahabalipuram egy tamil dinasztia része volt Pallava Dinasztia az i.sz. 7-9. században, és nagyrészt ez volt a fővárosuk. Ez a dinasztia uralkodott Dél-India felett, és ezt az időszakot aranykornak nevezték.
Úgy tartják, hogy Mahabalipuram Mahabali királyról kapta a nevét, aki feláldozta magát Vámamának, az Úr ötödik megtestesülésének Vishnu a hinduizmusban a felszabadulás eléréséért. Ezt dokumentálja az ősi indiai szöveg, az úgynevezett Visnu Puran. A „puram” szanszkrit szó egy városi lakásra utal. Tehát Mahabalipuram szó szerinti fordítása "nagy Bali városa". A város híres ezüstös fehér homokos strandjairól, irodalomáról, művészetéről és építészetéről, amely gyönyörű kőből faragott szobrokat és templomokat tartalmaz, és az UNESCO Világörökség része.
A Pallava-dinasztia pallavai királyai nagyon erős és filozófiai gondolkodók voltak, akiket a művészetek pártfogójaként ismertek. Hét templomból álló komplexumot építettek, közismert nevén „Mahabalipuram hét pagodája”, és ennek a komplexumnak a fő érdeme II. Narsimha Varman Pallava királyé. Mamallapuramot is róla nevezték el, mivel megkapta a Mamallan vagy a „nagy birkózó” címet.
Ezeket a templomokat „pagodaként” említik legrégebben, amikor jelzőfényként használták a tengerészeket a tengerpartra, amikor Indiába érkeztek. Ezek a gyönyörű gránittemplomok a Bengáli-öböl festői partjain, mind Mahabalipuramban találhatók, amelyekről úgy gondolják, hogy víz alá kerültek, kivéve az egyiket, amelyet ma Shivának szentelt Shore-templomnak neveznek, és India egyik legrégebbi templomának tartják.
A parti templomot szó szerint azért nevezték el, mert a Bengáli-öböl partján fekszik, bár ezt a nevet mára hozzárendelték, és eredeti neve még mindig ismeretlen. Ez a teljes egészében fekete kőből készült templom egy ötemeletes piramis alakú épület, amely vágott kövekből épült, 50 láb négyzetméter alappal és 60 láb magassággal. Ez a legkorábbi ismert szabadon álló templom Tamil Nadu államban. Ennek a templomnak az elhelyezkedése olyan, hogy a nap első sugarai reggel a keleti fekvésű szentélyben lévő istenségre esnek. A templomot bonyolult kialakítású domborművek díszítik.
A látogatók egy átjárón keresztül jutnak be a templom területére. A templomegyüttes körül számos monolit szobor található. A komplexumban körülbelül száz Nandi-szobor található, és mindegyiket egyetlen kőből faragták. A Nandi bikát nagyon imádták az ókori Indiában. Úgy tartják, hogy a fennmaradó hat templomot víz alá merítették valahol Mahabalipuram partjainál. A Pallava királyok kreativitás iránti hajlama egyértelműen megmutatkozik Mahabalipuram gazdag és gyönyörű építészetén. Vágott barlangok, egyedi sziklákból faragott templomok, domborművek gazdagsága művészi kreativitásukat tükrözi.
Az Indiai Régészeti Társaság (ASI) 2002 óta számos víz alatti expedíciót, ásatást és tanulmányt végzett nemzetközi ügynökségekkel együttműködve és a haditengerészet nagylelkű segítségét igénybe véve, hogy feltárja az elsüllyedt templomokkal kapcsolatos információkat. A víz alatti expedíciók rendkívül nagy kihívást jelentenek, és a búvárok ledőlt falakat, törött oszlopokat, lépcsőket és kőtömböket találtak nagy területen szétszórva, bár zavartalanul hevernek.
2004-ben India keleti partján egy szökőár idején Mahabalipuram városa napokig vízben volt, és a templom körüli összes építmény jelentős károkat szenvedett. Ez a szökőár azonban feltárta azokat a régészeti kincseket is, amelyek évszázadok óta rejtőztek a tengerben. A szökőár idején, amikor a tenger rövid időre visszahúzódott mintegy 500 métert, „hosszú, egyenes sziklasor” látszott kiemelkedni a vízből, mielőtt ismét beborította volna. Ezenkívül bizonyos rejtett vagy elveszett tárgyak a partra kerültek, amikor a szökőár hullámai visszahúzódtak, és eltávolították az ilyen építményeket borító homoklerakódásokat, például egy nagy kőoroszlánt és egy hiányos sziklaelefántot.
Mahabalipuram gazdag történelmét már jól tükrözik a környező házakban elterjedt hagyományos szobrok, és érdekes módon ma is a régen használt technikákhoz hasonló technikákkal építik őket. Az ilyen felfedezések újra felkeltették az érdeklődést Mahabalipuram iránt, és folyamatban vannak a vizsgálatok a város múltjával kapcsolatos kérdések és elméletek feltárására.
***
